A fluorid-összeesküvés

Nagyjából a huszadik század közepe óta számos állam, önkormányzat és egészségügyi hatóság szorgalmazza az ivóvíz fluoridizációját. Az egyik visszatérő érvük az, hogy az emberi szervezetbe ily módon bejuttatott fluor megelőzi a fogszuvasodást. A velük szemben állók viszont azt állítják, hogy az említett vegyi anyag káros a csontokra, az agyműködésre, vagyis magára az emberi (fizikai és szellemi) egészségre. Akárhogyan is van, a statisztikai adatok szerint pillanatnyilag az USA lakosságának mintegy 62-65 százaléka ellenzi a fluoridizációt, s az amerikai településeknek csak az 55-58 százaléka döntött úgy, hogy fluorral dúsított ivóvizet szolgáltat az embereknek.

Előrebocsájtva, hogy orvosi szakvéleményt nem tudok (és nem is akarok) kinyilvánítani, s mindössze mezei konteósként osztom meg veletek az innen-onnan összeszedett pro és kontra érveket, lássuk tehát a fluorid-konteót, ahogyan azt megrendeltétek másfél héttel ezelőtt. Formai szempontból a mai poszt egy kicsit eltér az eddigiektől (ma nem számozzuk és nem kategorizáljuk a verziókat), de ezt kizárólag a célszerűség diktálta, miként azt is, hogy a megszokott, poszt végi szavazásnál sem konkrét konteókra voksolhattok.


Kezdjünk egy laza bemutatással és definícióval:


A fluor (a nyelvújításkor a folyany nevet adták neki) a periódusos rendszer kilencedik eleme, s mint ilyen, a halogének csoportjába tartozik (vagyis alapból gáznemű). A fluoridizáció (avagy fluorizáció,netán fluoridálás) a negatív fluorionok vízbe (vagy más hordozóanyagba) történő keverése azzal a szándékkal, hogy az az emberi szervezetbe kerüljön, majd ott különböző hatásokat váltson ki. A vízhez általában nátrium-fluorid (NaF) formájában keverik; senkinek ne legyenek előítéletei csak azért, mert ez a szer egyike a leghatékonyabb patkányirtóknak.


És egy fogadalom: ebben a posztban ellenállok a Gonosznak és egyetlen szó- vagy képviccet sem fogok elsütni a kilencedik elem és napjaink egyik celebjének beceneve (?) közötti hasonlóságról.


A kezdetek


A fluorpara nem új. Stanley Kubrick 1964-es filmjében (Dr. Strangelove) az egyik főszereplő, bizonyos Jack Ripper légierős dandártábornok így kiált fel: A fluoridizáció az egyik legszörnyűbb és legalaposabb kommunista összeesküvés, amit valaha is átáléltünk!

Negyven évvel később a San Diego-i önkormányzat népszavazást írt ki a témában, s (mivel a lakosság az eljárás ellen szavazott), kizárólag azért döntött az eljárás mellett, mert Arnold Schwarzenegger kormányzó komoly retorziót helyezett kilátásba, ha nem teszik meg. Az indianai Connersville 1999-es helyhatósági választásán a fő kampánytéma a fluorid volt, de olyan intenzitással, hogy a CNN is kiszállt tudósítani, s a videóanyagnak ezt a címet adták: a fluorid-konspiráció…


A fogászok


Ha átnézzük a vonatkozó irodalmat, észrevehető, hogy a fluorid legnagyobb jenki támogatójának az Amerikai Fogászok Egyesülete (American Dental Association) tűnik, amely – évtizedek szívós munkájával és elképesztő menyiségű, ilyenolyan zsebekbe tömködött pénzzel – megnyerte az ügynek az Amerikai Környezetvédelmi Ügynökséget, az Amerikai Orvosok Egyesületét és az ugyancsak amerikaiNemzeti Tudományos Akadémiát. Ezek közösen készítettek egy tanulmány (Health Effects of Ingested Fluoride, vagyis A lenyelt fluorid egészségügyi hatásai), amelyből fehéren-feketén kiderül, hogy a fluorid maga a tökéletes és biztonságos megoldás nemcsak a fogszuvasodás ellen, hanem számtalan más nyavalyára is. Már-már olyan, mint a Bölcsek Köve, csak egészségügyi területen.


Egy érdekesség: tudtátok, hogy az USA-ban van egy olyan felsőoktatási intézmény, hogy Colgate University? Igen, az a Colgate – a világ legnagyobb, fluorid-tartalmú fogkrémgyártójáról van szó. Ennek a magánegyetemnek – természetesen – van pszichológiai tanszéke is, melynek vezetője hosszú éveken keresztül egy dr. George Estabrooks nevű fazon volt. És ha utánanézünk Estabrooks doktor szakmai pályaívének, rájövünk, hogy ő volt a második világháború alatt az amerikai titkosszolgálatok első számú hipnózis-szakértője, aki – többek között – azzal dicsekedett, hogy „kémiailag megfelelően előkészített” hipnózissal olyan befolyásolhatóvá tud bárkit tenni, mint egy jól irányított zombit.


Már csak azt kérdem: vajon milyen az a „kémiailag megfelelően előkészített” hipnózis?


Az édesség-konteók


A másik oldal sem ült karbatett kezekkel. 1971-ben egy Phoebe Courtney nevű szakíró (aki többek között a CFR és Nixon elnök sajátos kapcsolatát is feszegette egy másik művében), szóval Phoebe papírra vetett egy dolgozatot, How Dangerous is Fluoridation? (Mennyire veszélyes a fluoridizáció?) címmel. Ebben máris felvázolja az egyik legkorábbi konteót a témával kapcsolatban, ami így foglalható össze: az egész egészséges fluor-mesét a cukor- és édességipar (élén a Coca Colával) találta ki, mert ily módon hamis biztonságérzetbe ringatják a szülőket, akik ezentúl lelkiismeretfurdalás nélkül annyi cukorkát engedélyeznek a gyerekeiknek, amennyit azok akarnak, hiszen a fogszuvasodás réme már nem leselkedik rájuk. Talán mondanom sem kell, hogy (legalábbis a szerző szerint) a bonbonmaffia mögött a kommunisták állnak, akik ily módon akarják aláásni Amerika nemzetbiztonságát.


Az Új Világrend


Ian Stephen (a konteókkal, megmagyarázhatatlan jelenségekkel, geopolitikai kérdőjelekkel és sok más egyéb izgalmas témával foglalkozó Nexus című, tucatnyi nyelven kiadott folyóiratban) a fogaknál nemesebb emberi szerv védelmében szólal fel. Orvosi és pszichológusi kutatásokra hivatkozva egyértelműen kimondja: az emberi szervezetbe rendszeresen bejuttatott, bármilyen kis mennyiségű fluorid már egy-két év fogyasztás után megtámadja az agy bizonyos területeit, csökkentve annak vérellátást. Ezen agyi területek működésében felmerülő rendellenességek csökkentik az egyén ellenállását bármiféle külső pszichikai kényszerrel szemben, ráadásul 5-7 év múlva egy lappangó függőség is kimutatható, amit csak újabb és újabb fluorid-adagokkal lehet kielégíteni.


Ian nem kispályás: belevetette magát a második világháború orvostörténelmi dokumentációjába és rájött, hogy már a nácik is előszeretettel kevertek fluoridot a megszállt területek ivóvizébe, mert felfedezték, hogy nemcsak az agyi tevékenységek intenzitását és hatékonyságát csökkenti (parasztosan: butít), hanem a fajfenntartó funkciókét is. Magyarán: a férfiaknál leszorítja a spermiumszámot, a nőknél pedig csökkenti a teherbeesési képességet. A szerző nemzetközi statisztikákkal és összefüggésekkel igazolja, hogy az ivóvíz és a fogkrémek fluortartalmának emelkedésével egyenes arányban növekszik azon házaspárok száma, ahol (konkrét szervi probléma nélkül) elmarad a várt gyermekáldás.


A tanulmánysorozat végső következtetése: a fluoridizáció végső célja az emberiség kiszolgáltatottá tétele, az uralkodó gazdasági és poltikai elit hatalmának megerősítése, valamint a lakosságszám növekedésének visszaszorítása – s mindezzel azÚj Világrend globális bevezetésének előkészítése folyik. Valódi (ellenőrizhető és türelmes) birkanemzetekre van szükség, s ezen cél elérésének egyik legeredményesebb eszköze a fluorid.


Az Alcoa-összeesküvés


A szégyenpadra nem csak a kormányok és az őket kiszolgáló titkosszolgálati szervezetek kerültek ám. Számos konteós az Amerikai Alumínium Trösztöt (Aluminum Company of America, közismertebb rövidítéssel Alcoa) nevezi meg, mint minden rossz okozóját.


Alumínium?! De mi a jó franc köze van egy alumíniumipari cégnek a fluoridhoz? – kérdezhetjük álmélkodva.


Nos, kedves barátaim, az alumínium előállítása során (emlékszünkmég a bauxitra?) a technológiai folyamat egyik járulékos eredménye az a sokezer tonnányi nátriumfluorid, amit a huszadik század harmincas éveiig nem igazán tudtak mire felhasználni. Jött akkor a híres/hírhedt (német) IG Farben, amelynek vegyészei rájöttek, hogy ennek az anyagnak bizony érdekes tulajdonságai vannak, már ha – infinitezimális, de annál rendszeresebb adagokban – az emberi szervezetbe kerül… És érdekes módon az IG Farben frankfurti kutatólaborjai kivétel nélkül megúszták a szövetségesek második világháborús szőnyegbombázásait, majd 1945-ben a jenkik (tokkal-vonóval, valamint tudósokkal együtt) az egész dokumentációt a legnagyobb titokban átvitték az USA-ba, ahol az ottani titkosszolgálatok cuppantak rá a dologra…


A Mellon-család


A fluorid állítólagos jótékony hatásairól 1940-ben jelent meg egy amerikai tanulmány, melynek szerzője (patkánykísérletekre hivatkozva) kijelentette, hogy a vegyület megelőzi, illetve megállítja a fogszuvasodást, ezért hamarosan emberi fogyasztásra is ajánlottá teszik. A dolog szépséghibája az, hogy a tanulmányt egy Mellon Institute nevű magánalapítvány kutatólaborja adta ki (és terjesztette 500 ezer példányban). Na és? – kérdezhetjük; számtalan kiváló magánlabor létezik és létezett már akkor is az USA-ban.


Oké, rendben; de a helyzet az, hogy a Mellon Institute a Mellon család pénzéből működik. Annak a családnak a pénzéből, amelynek tagjai a már említett Alcoa alapítói és mindmáig legnagyobb részvényesei. És még nincs vége a Mellonoknak: 1941-ben az Amerikai Közegészségügyi Szolgálat (US Public Health Service, az ottani ÁNTSZ) engedélyezte a fluoridszármazékok folyóvizekbe történő ürítését, mondván: többet használ, mint árt. És ki volt akkor a US PHS főigazgatója? Igen eltaláltátok: egy Andrew Mellon Jr. nevű fickó, akinek édesapja pár évvel korábban az USA pénzügyminisztere is volt…


Négy évvel ezelőtt kisebbfajta média-porfelhőt vert fel egy ártatlannak tűnő kérdés az Egyesült Államokban, amely így szólt: vajon miért rendel a washingtoni törvényhozás, továbbá az összes minisztérium és főhatóság logisztikai szolgálata (beleértve a Fehér Házat is) kizárólag olyan palackozott vizet, amely „garantáltan fluoridmentes”? És miért nem válaszolt akkoriban George W. Bush stábja arra a – médiában töbször feltett – kérdésre, hogy az elnök fogkrémjében megtalálható-e ez a vegyület?


Az urán-verzió


A fluorid születéséről létezik ám egy másik teória is. Eszerint az amerikai atombomba előállítása alatt (lásd még Manhattan Project) az egyik urán-beszállító a DuPont konszern volt, s a dúsítás során ők bukkantak először (ugyancsak melléktermékként) a fluoridra. Mivel nem igazán tudták, hogy hogyan szabaduljanak meg tőle (a környezetvédelmi előírások annak idején sokkal lazábbak voltak, mint napjainkban), simán beleöntötték a környező (New Jersey-i) vizekbe. Amikor aztán számos esetben mindenféle furcsa betegség és tisztázatlan indítékú öngyilkosság történt a környékbeli farmokon, a hadsereg lezárta a területet, s a Vegyi Hadviselési Szolgálat (US Army’s Chemical Warfare Service) vette kezelésbe az ügyet. Ez a „kezelés” kapta a „Program F” fedőnevet, s innen bontakozott ki később az a kutatássorozat, melynek eredménye az volt, hogy nagy koncentrációban a fluor tényleg gyorsan ölő méreg, de a megfelelő mértékben hígítva és adagolva bizony nagy szolgálatot tehet azoknak, akik az emberek szubliminális (vagyis érzékszervek, illetve tudatküszöb alatti) befolyásolására törnek.


Tudatküszöb alatti befolyásolás: olyan üzenetek eljuttatása az agyhoz, amelyet az ember észre sem vesz, de hatással van rá. A klasszikus példa: ha filmvetítés közben minden kétszázadik (ezredik, mittudomén) képkocka az a feliratot tartalmazza, hogy „Igyál kólát!”, akkor ez nem fog benned tudatosulni, de – magad sem tudod, miért – a film után az első dolgod az lesz, hogy rohansz a büfébe és veszel egy kólát…


Oscar színre lép


A hivatalos fluoridizáció első nagypályása egy Oscar Ewingnevű ügyvéd volt, aki a fentebb már említett ifjabb Andrew Mellont váltotta a US PHS főigazgatói székében. Ő 1951-ben megszavaztatott egy törvényt az ivóvizek „opcionális” fluoridizációjáról az USA-ban, majd másfél évvel később megnyerte élete legnagyobb csatáját: meggyőzte az Egészségügyi Világszervezetet (WHO), hogy ez globálisan támogassa az ivóvizek fluoriddal történő „felütését”. A WHO a mai napig harsogva ismétli, hogy a fluorid nagyszerű dolog…


Érdekel valakit, hogy Oscar barátunk hol jogászkodott, mielőtt ebbe a magas állami beosztásba került volna? Hát, nem fogjátok elhinni: 12 éven keresztül ő volt az Alcoa vezető jogtanácsosa…


És az, hogy ki volt akkoriban (1953 körül) a WHO vezetőségébe delegált amerikai szakértő? Nos, egy Harold Hodge nevű katonaorvos, aki a második világháborúban a „Program F”-et irányította (itt felül meséltünk róla…)


Egy kis körkapcsolás


Amint láttuk, a vizek fluoridizációja alapjaiban amerikai találmány (esetleg náci – az egyik ismertetett verzió szerint), de napjainkban már számos országban használják. Talán nem meglepő, hogy első körben az angolszász államok voltak, amelyek (különböző mértékben) bevezették: Ausztrália, Kanada, Egyesült Királyság, Új-Zéland (érdekes, ezek az Echelon-rendszer tagjai is – csak mondom…), majd a dél-amerikai régió és Nyugat-Európa következett, s a nyolcvanas években Kína is elkezdte. A víz mellett sok helyen a konyhasót is feldobják egy kis fluoriddal, a napi használatú fluoridos fogkrémekről pedig már említést tettünk.


Érdekes módon olyan példák is vannak, amelyek a visszalépést jelentik: egyes nyugat- és észak-európai államok (Svédország, Finnország, Hollandia, Svájc, stb.) fokozatosan megszüntetik az ivóvíz fluorral történő keverését – márpedig ezekről igazán nem lehet azt mondani, hogy félvállról vennék lakosságuk egészségét. Sőt, úgy tűnik, Anglia is visszavett a kezdeti lendületből: 2010-ben már csak a lakosság 10%-a kapott hivatalból fluoriddal kezelt ivóvizet, noha a hetvenes években ez az arány jóval magasabb volt. A Wales-i Vízművek odáig ment, hogy egyenesen „erősen toxikus vegyszernek” tartja a fluoridot, szembemenve az Egyesült Királyság egészségügyi miniszterével (Alan Arthur Johnsonnal), aki még 2008-ban is azt javasolta, hogy az ország minden vízművét kötelezni kéne a fluoridizációra.


Talán az se volt véletlen, hogy a londoni kormány a hetvenes években pont Észak-Írországban erőltette a víz kezelését… A fluoridot fogyasztó írekkel kevesebb a probléma – gondolhatták.


Zárásul


Az utóbbi években egyre több tanulmány jelenik meg, amelyekben a szakemberek olyasmikre hívják fel a figyelmet, mint a máj- és a csontvelőrák és a fluoridfogyasztás közötti összefüggések… Azt már szinte minden gyermekfogász mondja, hogy a fluorid-túltengés több kárt okoz a gyermekek fogaiban (és általános egészségi állapotában), mint a nyakló nélküli cukorkarágcsálás.


Idehaza – tudomásom szerint – nagypari fluoridozásra nem került sor; vagy csak jól titkolják az illetékesek; ha vannak erről információid, örömmel olvasnánk őket a kommentek között. Fogkrémeink jelentős hányadában a fluor azonban továbbra is ott van.


Gondolkozz el tehát ezeken az apróságokon, ha legközelebb fluoridos cuccal mosol fogat, netán ha olyan országban iszol csapvizet, ahol ezt fluorral kezelik. Senkit nem befolyásolok, és hangsúlyozom, hogy ez egy konteóblog, nem pedig orvostudományi szemle.


Végezetül – angolul olvasóknak – egy kis gyűjtemény. És persze várjuk véleményed, személyes tapasztalataidat, exkluzív információidat!